A keresztény kultúrában a fekete állatok negatív előítéletekkel épültek be a köztudatba. Balszerencsének tartották, ha egy fekete színű állat keresztezte az útjukat, mivel a démonok és boszorkányok csatlósainak tartották őket. Manapság az emberek már kevésbé babonásak, mégis fellelhető az a tendencia, hogy az örökbefogadásra váró fekete állatok nehezebben találnak gazdára.
A jelenség hátterében valószínűleg a fekete szín sajátossága áll. Ugyanis gyenge fényviszonyok között a fekete egy remek rejtőszín, így a kennelek sötét sarkában megbúvó, rémült és összezavarodott állatkák gyakorlatilag láthatatlanná válnak. Ezzel szemben egy élénkebb szín vagy érdekes mintázat nemcsak feltűnőbb, de sokkal megkapóbb is az emberi szem számára.
A fekete szín az állat arcmimikáját sem emeli ki, ami a kapcsolódási pontot kizárólag a szem beszédességére korlátozza. Nem véletlen, hogy sok nagytestű, fekete kutyafajtánál, mint a rottweiler vagy a dobermann barna mintázatot és szemöldököt vittek bele a pofa rajzolatába, hogy könnyebb legyen beazonosítani az állat érzelmi állapotát.
Ennek tudatában a menhelyek némi kreativitással sokat tehetnek azért, hogy kiemeljék a fekete színű állatok szépségét. Egy a szemszínnel harmonizáló, világosabb háttér csodásan kiemeli egy fekete macska eleganciáját:
Ugyanígy érdemes a fekete kutyákat is valamilyen világosabb és színesebb környezetben lefényképezni vagy néhány jópofa kiegészítővel feldobni a kinézetüket. Szintén sokat segíthetnek a különböző trendeken alapuló kampányok: pl. a halloween vagy a black friday remek témalehetőségek a fekete állatok népszerűsítésére.