Minden gazdi életében eljön egyszer az a szomorú nap, amikor búcsút kell mondania szeretett kedvencének. Sajnos sokan nem értik meg az ilyenkor érzett fájdalmat, hogy mi értelme van egy kisállatot megsiratni. Együttérzés hiányában pedig még nehezebb átvészelni ezt a nehéz időszakot.
Miért fáj annyira egy háziállat elvesztése?
Sokan intenzíven kötődnek kedvencükhöz, akár még bizalmasabb viszonyt is ápolnak velük, mint embertársaikkal. Számukra a házi kedvenc nem “csak egy kutya” vagy “csak egy macska”, hanem a szeretett családtagjuk, akik társaságot, támaszt és vidámságot hoztak az életükbe. Tehát teljesen normális, hogy elvesztésük miatt teljesen lesújtva érzi magát az ember, nincs ebben semmi szégyellnivaló.
Az, hogy a gyászt valaki milyen intenzíven éli meg, függhet az életkortól, a személyiségtől, illetve az elhunyt kedvenc korától és halálának körülményeitől. Keserű vigasz, hogy minél jobban szerettük állatunkat, annál mélyebb fájdalmat élünk meg. Bárhogy is legyen, fontos tisztában lenni azzal, hogy a gyászfeldolgozásra vannak egészséges módszerek, amik segítenek idővel tovább lépni, és talán egy új kedvenc számára is képessé válunk megnyitni a szívünket, hogy újra átélhessük a csodát.
A gyászfolyamat lezajlása
A gyász mindenkire másképpen hat. Vannak, akik egy folyamatként élik meg a különböző érzelmi szakaszok váltakozását, mint a tagadás, a harag, az alkudozás, a depresszió, végül pedig az elfogadás és az elengedés. Másokra hullámokban tör rá a gyász súlya, eleinte rendkívül intenzíven, majd ahogy múlik az idő egyre inkább enyhülve. Mégis, akár évek múltán is egy-egy kedvencünkre emlékeztető inger vagy esemény hatására újra előtörhet belőlünk a gyász szomorúsága.
A gyászfolyamat fokozatosan megy végbe. Nem lehet erőltetni vagy siettetni. Van akinek elegendő néhány hónap, míg másoknak akár évekbe is telhet. Ezért fontos, hogy legyünk türelmesek és megengedőek magunkkal, hagyjuk, hogy a természet tegye a dolgát. A legrosszabb, amit tehetünk, ha elfojtjuk ezeket a “rossz” érzéseket, hiszen ezzel nemcsak elnyújtjuk, de akár teljesen megakaszthatjuk a gyógyulási folyamatot.
Hogyan segíthetjük elő a gyászfolyamat lezajlását?
Ne hagyd, hogy mások mondják meg neked hogyan érezz! A bánatod a tied, egyedül te tudhatod, hogy mikor van itt az ideje továbblépni. Ne fojtsd el az érzéseidet, azért mert mások cikinek vagy gyengeségnek tartják egy állat meggyászolását. Teljesen normális, ha végtelenül dühös és szomorú vagy, add ki magadból ezeket az érzéseket, hogy megkönnyebbülhess.
Keresd azoknak a társaságát, akik szintén elvesztették a kedvencünket, és átérzik, min mész keresztül. Ha családtagjaid, barátaid közömbösek a veszteséged iránt, inkább a megszokott körödön kívül pl. az online térben keress támogató közeget. A lényeg, hogy legyen támaszod, és ne egyedül őrlődj, amikor amúgy is gyötör a magány.
Ha szükségét érzed, tarts egy búcsúszertartást. Egy temetés segíthet kifejezni az érzéseidet és elengedni szeretett kedvencedet. Ne törődj azokkal, akik szerint nem helyénvaló egy állat számára temetést rendezni, csakis a saját szívedre hallgass.
Állíts emléket kedvencednek! Egy sírkő, egy elültetett fa vagy egy fotóalbum segíthet felidézni a szép emlékeket, megünnepelni és hálát adni a közösen eltöltött évekért. Ne azon bánkódjunk, ami elmúlt, hanem örüljünk annak, hogy egyáltalán megtörtént.
Figyelj oda magadra! A gyász okozta stressz kimerítheti a szervezetet, így könnyebben esik áldozatul betegségeknek. Legyél megengedő a gyengeségeddel szemben és kényeztesd magad sok pihenéssel, szeretteid közelségével, tápláló és finom ételekkel, kímélő testmozgással, hogy a felszabaduló boldogsághormonok elősegíthessék a testi-lelki gyógyulásodat.
Ha vannak más házikedvenceid, igyekezd tartani a megszokott napirendjüket. Ők is ugyanúgy veszteségnek élhetik meg társuk elpusztulását, ráadásul könnyen átveszik a gazdi szomorúságát. Mozogj és játssz velük sokat, mert ez mindannyiótoknak segít jobb kedvre derülni és könnyebben továbblépni.
Sokan előre gondolkodnak, és hoznak egy új társat idősödő kedvencük mellé, így a váltás nem okoz később akkora érzelmi törést. Habár elsőre kegyetlennek tűnhet, egy ilyen mester-tanítvány kapcsolat mindenki számára könnyebbséget jelent. A kicsinek van kitől eltanulnia a megfelelő viselkedést, míg az öreg békében távozhat, ha eljönt az ideje, mert tudja, hogy jó kezekben hagyja szeretteit.
Bárhogy is történt, ne hibáztasd magad! A bűntudat az egyik legalantasabb érzés, ami megakaszthatja a gyászfolyamatot. Kedvenced már egy jobb helyen van, ahol nem szenvedhet többé. Azzal tehetsz a legtöbbet érte, ha elengeded és továbblépsz, hiszen sosem vágyott másra, minthogy téged boldognak lásson.
Fordulj szakemberhez, ha szükségét érzed! Ha úgy látod, megakadtál a gyászfolyamatban és már az életminőségedre is kihatással van, akkor keress fel egy mentálhigiénés szakembert. Nem ciki segítséget kérni, ne engedd, hogy a szégyenérzet visszatartson!
Új háziállat választása
Számos csodálatos oka van annak, hogy ismét megosszuk életünket egy kisállattal, de fontos, hogy jól válasszuk meg ennek a lépésnek az idejét. Csábító lehet azonnal hazavinni egy új állatkát, hogy betöltse a régi által hagyott hatalmas űrt, azonban nem szerencsés dolog egy élőlényt csupán pótléknak használni. Garantáltan csalódni fogunk, hiszen az új nem a régi másolata. Más személyisége, más szokásai lesznek, így nem fogja enyhíteni a hiányérzetünket sem. Szerencsésebb, ha először meggyászoljuk régi kedvencünket, és csak akkor válasszunk másikat, ha már valóban készen állunk megnyitni számára a szívünket. Érdemes önkéntes munkát vállalni valamelyik civil állatvédő szervezetnél, így nem csak jót teszünk, de könnyebben megfigyelhetjük magunkon, hogy mikor van itt az ideje.